Tavaly végre rászántam magam a lakásunk befotózására, ahogy ezt akkor ITT írtam.
Azóta, hogy egy ideig Dániában éltem, Skandinávia nem titkolt szerelem. Szeretem a dánok monokronizmusát, a svédek bohémságát és a norvégok letisztult eleganciáját. Az elmúlt évek során rengeteg stílussal találkoztam, ami megfogott, de valahol mindegyikben megvolt a közös vonás.
Nagyon szeretem az otthonunkat. Imádom a fényt és abból itt bőven akad. Függönyt csak a hálóhelyiségbe tettünk, de ott is csak lehelet vékonyat. A közösségi részekben viszont mindenhol szabadon áramlik be a fény. Sajnos a képeken nem látszik, de a hálót a nappalitól egy óriási üvegfal választja el, így délelőtt is világos a nappali, amíg keletről süt a nap. Nagy kedvenc a tévé-fal a kandallóval. Igaz, tévét sosem nézünk, ezért is szerencsés, hogy beleolvad a falba, alatta viszont a kandalló gyönyörű kontrasztot ad, amikor ég benne a tűz.
A nappali Foscarini Big Bangje szerelem volt első látásra. Tudtam, hogy ez kell ide, és ezt azóta is így érzem. Amúgy a világításra nagy hangsúlyt fektettem, mert szerintem elsődleges a lakás hangulatának meghatározásakor.
A bútorokat és kiegészítőket a világ minden tájáról szereztük be, néha a ruhák kárára próbáltuk betuszkolni a bőröndbe...de hát egy jó gyertyatartóért mindent, nem igaz?
Sokan kérdezték, hogy nem rideg-e ez a sok fehér. Számomra egyáltalán nem, sokkal inkább megnyugtat és inspirál. Innen indul a nap és itt ér véget, és ehhez nagyon kell a letisztult világ.
A nappali képe időnként változik, ez amolyan szakmai ártalom, most már épp teljesen más, mivel Vince érkezésével átalakult a dolgozószoba, ami hozta magával a nappali alakítását is, de hát így izgalmas igazán! :)
A sok közül az egyik kedvenc üvegképem Buczkó György elő glassikus szobrásztól
Másik kedvenc: Baráth Áron festménye
{fotó: Imre Barna, forrás: OTTHON Magazin)